mi lesz?

Eltelt majdnem egy hónap és sokszor kell érdekes módon tudatosan figyelmeztetnem magam, mert dühöt érzek. Dühös vagyok. Persze megint csak logikusan végiggondolva ez a harag indokolatlan, és csak a megvetett birtoklásvágy és a birtoklás kudarca kelti ezt bennem. Figyelmeztetem magam, hogy amikor ezt a dühöt érzem, akkor nem vagyok különb az igénytelen, prmitív alkoholistánál, aki pofán vágja az élettársát, amikor érezni véli, hogy lazul partnere kötődése irányában.

Persze T mondaná, hogy nem szabad mindent logikusan nézni, de én ilyen vagyok és nem tudom akarnék vagy tudnék-e változni. "What can change the nature of a man?", ahogy a klasszikus történet kulcskérdése is hangzik.

fogkefék

Mindig a fogkefe kidobásával ér véget. A fogkefe megy a szemetesbe, ürességet hagyva maga után.
Nevetséges, hogy mennyire hagyom magamon elhatalmasodni az önsajnálatot. Észrevettem viszont, hogy segít, ha tudatosan gondolok erre, rögtön könnyebb lesz valamivel.

Tény: a kapcsolatokban lobogó tűz előbb-utóbb alábbhagy.

Tény: az idő és az intenzitás változása más-más lehet kapcsolatonként! -> ha puszta logikával nézem, akkor létezhet olyan kapcsolat, ahol az intenzitás csökkenésének mértéke és az idő nagyon hosszú is lehet, ideális esetben ilyen kapcsolatot kell keresni. Okos vagyok, mi?

Kérdés: van-e jelentősége milyen erős az első láng? vagy hogy milyen gyorsan alakul ki a lobogás csúcsa? Többek szerint fontos, hogy a kezdő lobogás erdőtűz szerű legyen, mások azt mondják, hogy inkább azok a kapcsolatok működnek jobban, ahol egy fokozatos, de hosszabb időn át tartó növekedés van. Tehát a csúcsot később érjük el. Kíváncsi lennék mások tapasztalataira ezen a téren.

Egy kicsit matematikai levezetésnek tűnhetnek ezek a gondolatok, de azt hiszem ezek írásba foglalása segíthet abban, hogy egy-egy kapcsolatot valamilyen módon objektívan értékelhessek egy ponton.